Szerválás - Alázat a játék kezdetén

A padel szervája jelentősen különbözik a tenisztől: a labdát először a földre kell pattintani, majd derékmagasságban vagy az alatt kell megütni. Ez a szabály kiegyenlíti az erőviszonyokat, és megakadályozza, hogy a szerva túlzott előnyt jelentsen. A teniszben látható erőteljes, fej fölötti szervák itt nem megengedettek. Ez a szabály a sport demokratikus jellegét erősíti: a padel nem az erőről, hanem a technikáról és a taktikáról szól. Az alulról történő szerva történeti okokra is visszavezethető: a padel eredetileg társasági sportként indult, ahol a cél nem az volt, hogy az egyik játékos domináljon a másik felett, hanem hogy hosszú, élvezetes labdameneteket játsszanak.

Az alulról történő szerva technikailag is más készségeket igényel: fontos a pontosság, a megfelelő irány és magasság eltalálása. A profi játékosok képesek különböző effekteket (pörgetést, nyesést) adni a szervának, ami megnehezíti a fogadást. Érdekes módon, míg a teniszben a szerva általában előnyt jelent, a padelben gyakran a fogadó csapat van előnyösebb helyzetben, mivel a szerva nem lehet annyira agresszív.

A labdát úgy kell megütni, hogy az átlósan az ellenfél adogatódobozába érkezzen. Lepattanás után mind a hátsó, mind az oldalsó üvegfalat érintheti a labda. Ez a szabály izgalmas variációkat tesz lehetővé már a játék kezdetén is. A szerva során a játékosnak a középvonal mögött kell állnia, a képzeletbeli meghosszabbított adogatóvonal és az oldalfal között. A labdának a saját térfél földjére kell először pattannia, nem túl messze a játékos lábától, majd átlósan kell átrepülnie a háló felett az ellenfél adogatódobozába. A szerva magassága is fontos: nem lehet túl magas (ez megkönnyítené a fogadást), de túl alacsony sem (mert akkor a hálóba ütközne).

A profi játékosok általában alacsony, gyors szervákkal próbálkoznak, amelyek a fogadó játékos hátsó falához közel pattannak, így nehezítve a pontos visszaadást.

Léteznek különböző szervatípusok is: a "plano" (lapos), a "cortado" (nyesett) és a "liftado" (pörgetett), amelyek mind más-más pattanási karakterisztikával rendelkeznek, és különböző helyzetekben lehetnek hatékonyak.

Az ellenfél visszaadhatja a labdát a fal érintése előtt és után is, de a szervát nem lehet röptével visszaadni. Ez a szabály megakadályozza a túl gyors pontszerzést, és lehetőséget ad a játék kibontakozására. A fogadó játékosnak meg kell várnia, amíg a labda lepattan a földön, mielőtt visszaütné. Ez a szabály kiegyensúlyozottabbá teszi a játékot, és hosszabb labdameneteket eredményez. A fogadás pozíciója kritikus: a fogadó játékosnak elég közel kell állnia, hogy reagálni tudjon a gyors szervákra, de elég távol is, hogy időt hagyjon magának a falról visszapattanó labda kezelésére.

A fogadás technikája is speciális: a játékosok általában alacsony, kontrollált ütésekkel válaszolnak, amelyek célja nem feltétlenül a pont azonnali megszerzése, hanem a kedvező pozíció kialakítása a labdamenet folytatásához.

A profi játékosok gyakran használnak "bandeja" (tálca) vagy "vibora" (kígyó) ütéseket a fogadásnál, amelyek nehezen kiszámítható pályán küldik vissza a labdát. A szerva fogadásánál a csapatmunka is fontos: míg az egyik játékos fogadja a szervát, a párja már pozícionálja magát a következő ütéshez.